Eltelt egy kis idő a bejelentkezésem óta, de elég sok minden történt velem kint Írországban. Voltak telefonhívásaim és fejvadász cégeknél interjúk is, ami mindenképpen pozitív, hogy legalább jelentkeznek, sőt fel is hívnak, vagy behívnak interjúra.
Meglepődtem, hogy a telefonhívásokat is meg tudtam érteni, nem gondoltam volna. :)
Szóval összességében arra jutottunk, hogy április közepén kimegyek és minél előbb megpróbálok munkát találni. Majd ha már lesz munkám, akkor tudok házat bérelni és a feleségem és a kislányom is jöhet utánam. Ez mindenképpen nagy döntés, de muszáj meglépni, mert mint már említettem, a saját országunkban nem látjuk a jövőnket, valamint a munkahelyemen is ugyanabban a pozícióban vagyok már több mint 6 éve, szóval itt sem nagyon látom, hogy előre lehetne lépkedni. (Persze vannak viszont olyanok, akik villám sebességgel haladnak felfelé a ranglétrán, de én nem az ő táborukat erősítem.) Valahogy minden reggel azt éreztem, hogy miért kell már megint bemenni dolgozni. És ez nem jó. Mostanában egy barátom tanácsára Szabó Péter előadásokat is hallgattam és ő mondta (nem szó szerint), hogy ha ilyen érzések kerítenek hatalmukba, akkor mielőbb változtatni kell. Persze, lehet hogy az elején nehéz lesz, de a későbbiekben biztosan megtérül.
Ez alatt az egy hónap alatt felpörögnek az események, mert minél több dolgot szeretnék elintézni, hogy a feleségemre kevesebb maradjon.
Most zárom is a soraimat, de még majd jelentkezek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése